WD-40
| WD-40 | |
 | |
 | |
| Típus | nyilvános (NASDAQ: WDFC) |
| Alapítva | 1953 |
| Székhely | San Diego (Kalifornia) |
| Vezetők | Garry Ridge, vezérigazgató |
| Iparág | vegyipar |
| Termékek | WD-40 |
| A WD-40 weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz WD-40 témájú médiaállományokat. | |
A WD-40 egy kenőolaj és vízkiszorító spray védjegyezett neve, melyet az azonos nevű, San Diegó-i székhelyű WD-40 Co. gyárt.[1]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A WD-40-et 1953-ban fejlesztette ki Norm Larsen[2] a San Diegó-i Rocket Chemical Company alapítója. A WD-40 egy rövidítés, mely az angol „Water Displacement, 40th formula”-ból ered és arra utal, hogy ez volt a 40. módosulat, amit a kémikus kipróbált, mire sikerrel járt.[1] A terméket eredetileg arra tervezték, hogy taszítsa a vizet, és megelőzze a korróziót az Atlas hordozórakétán. Csak később jöttek rá számos hétköznapi használhatóságára.[1]
Larsen egy olyan összetételt akart létrehozni, mely megelőzi a korróziót a nukleáris fegyvereknél azáltal, hogy kiszorítja az ezt okozó vizet. Állítása szerint a 40. próbálkozásra találta meg a sikeres összetételt.[3] A WD-40 főként különböző szénhidrogénekből tevődik össze.
A WD-40-t először a Convair kezdte el használni, hogy megvédje a külső burkolatot, valamint sokkal inkább az SM–65 Atlas rakéta papírvékony üzemanyagtartályait a rozsdától és korróziótól.[3][4] Ezek a rozsdamentes acél tartályok olyan vékonyak voltak, hogy üres állapotban nitrogénnel felfújva tárolták, megakadályozva az összeesésüket.
Kereskedelmi forgalomba először 1958-ban került San Diegóban.[3]
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hosszú ideig aktív összetevő egy nem illékony, viszkózus olaj, amely a felszínen marad, ezáltal biztosítva a kenést és a nedvességtől való védelmet.[5] Az alacsony viszkozitás elérése érdekében ez hígítva van egy illékony szénhidrogénnel, így érve el azt, hogy spray formában alkalmazható legyen és beszivárogjon a résekbe. Ezt követően az illékony szénhidrogén elpárolog, hátrahagyva az olajat. A hajtógáz (eredetileg egy alacsony molekulatömegű szénhidrogén, ma szén-dioxid) biztosítja a megfelelő nyomást a flakonban ahhoz, hogy a folyadék átnyomódjon a fúvókán, ezután illan el.
Ezek a tulajdonságok teszik a terméket hasznossá mind otthoni, mind ipari felhasználásban: különféle szennyeződések eltávolítása, beragadt csavarok és zárak oldása mellett a megakadt cipzár lazítása is a hétköznapi alkalmazásai között szerepel. Nedvesség eltávolítására is alkalmas. Finomságánál (alacsony viszkozitás) fogva a WD-40 nem minden eszköz esetében alkalmazható. Nagyobb viszkozitású olajat igénylő eszközöknél motorolaj használható, míg közepest igénylőknél hónoló olaj használandó.[6]
Összetétel
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A WD-40 összetétele üzleti titok. 1953-ban a terméket nem szabadalmaztatták az összetevők listájának megóvása érdekében. A levédés lehetősége pedig azóta már rég lezárult.[4][7]
Az aeroszolos palackban forgalmazott változat fő összetevői az amerikai biztonsági adatlap információi alapján:
- 50% „alifás szénhidrogén”. A gyártó honlapján kifejezetten hangsúlyozza, hogy a jelenlegi összetétel ezen összetevője nem pontosan nevezhető Stoddard solvent-nek, ami egy hasonló szénhidrogén-keverék.[8]
- 25% petróleum alapú olaj, feltételezhetően ásványi olaj vagy könnyű kenőolaj.
- 12-18% alacsony gőznyomású alifás szénhidrogén, a viszkozitás csökkentésére az aeroszolos használathoz. Ez az összetevő elillan felhordás közben.
- 2-3% szén-dioxid, feltételezhetően hajtógázként, amit jelenleg a propán helyett használnak a erős tűzveszélyesség csökkentése érdekében.
- <10% inert összetevők.
A Wired magazin publikált egy cikket, amelyben gázkromatográfiás és tömegspektrometriás eredmények is szerepeltek, valamint azt állította, hogy a WD-40-et az összetevői fagyállóvá is teszik.[9]
WD-40 vállalat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Rocket Chemical Company-t 1953-ban alapították. John Barry, miután 1969-ben elnök és vezérigazgató lett, megváltoztatta a nevet „WD-40 Company”-ra állítólag arra alapozva, hogy a cég nem rakétákat gyártott, és ez volt az egyetlen termékük.[4][10]
A vállalat részvényei 1973-ban kezdtek a nyilvánosság számára elérhetővé válni, NASDAQ részvénypiaci jelölése: NASDAQ: WDFC. Az elmúlt években a WD-40 vállalat olyan háztartási termékmárkákat vásárolt fel mint a 3-In-One-Oil, Lava (szappan), Spot Shot, X-14, Carpet Fresh és 2000 Flushes. Az anyavállalat irodái továbbra is San Diegóban vannak.[11] Jelenleg több mint 160 országban értékesítik terméküket.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 "Q&A WD-40 CEO Garry Ridge explains company's slick success". latimes.com. 2015. július 30. Hozzáférés: 2015. július 30.
- ↑ Bobby Mercer (2011. március 18.). ManVentions: From Cruise Control to Cordless Drills - Inventions Men Can't Live Without. Adams Media. 181–. o. ISBN 978-1-4405-1075-5. Hozzáférés: 2013. június 28.[halott link]
- 1 2 3 "Our History". WD-40. 2014. június 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. augusztus 31.
- 1 2 3 Martin, Douglas. "John S. Barry, Main Force Behind WD-40, Dies at 84". The New York Times, July 22, 2009.
- ↑ "WD-40 MSDS" (PDF). 2012. szeptember 11. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. augusztus 19.
- ↑ What is Honing Oil? Archiválva 2012. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Complete Multi-tool Sharpening Kit. Swiss Army Supplies Website. 2011. Hozzáférés: December 8, 2012.
- ↑ Ez egyben azt is jelenti, hogy az összetétel országonként eltérő lehet a gyártótól függően és időnként változhat.
- ↑ "WD-40 Facts and Myths". 2014. július 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. április 24.
- ↑ Di Justo, Patrick (2009. április 20.). "What's Inside WD-40? Superlube's Secret Sauce". Wired. 2014. január 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. április 24.
{{cite web}}:|archive-date=/|archive-url=timestamp mismatch; 2014. január 19. suggested (súgó) - ↑ John Barry dies at 84; former executive made WD-40 a household name LA Times Obituary
- ↑ Killion, Andy (2007. április 9.). "Revenue, Net Income Both Rise at WD-40". San Diego Business Journal. 2007. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. április 13.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a WD-40 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.